Várom, hogy a te ne fájjon nekem. Várom, hogy a te nagyon távol legyen. Várom, hogy a te az legyen nekem, ami én voltam neked. Olyan pici. Semmi. Jelentéktelen. Várom, hogy az összes sebemen heg legyen. Várom, hogy ami összetört újra egész legyen. Várom, hogy a hangom újra hangos legyen. Várom, hogy a lényem újraBővebben: “Várom”
Kategória tár:Egyéb kategória
Ha őz lennék
Ha őz lennék, szabad lennék, könnyű szívem elvinne messzire. Ha őz lennék, te vadász lennél, irigyelnéd szabad életem. Üldöznél, hajtanál még tiéd nem lenne egészen. Eltalálnál, sajogna, fájna, vérző szívem talán meg is állna és nem lennének többé álmaim. Nem vagyok őz és te nem vagy vadász, mégse hallod szavaim. Közeledésed nem tiszta szándék ésBővebben: “Ha őz lennék”
A találkozás
Nézzük egymást, nem mozdulunk. “Miért kísértesz már megint?” – kérdezem. “Miért vagy itt? Menj zenélj” – nógatom. De csak a csend tölti ki a teret. Milyen rég volt már, hogy kerestelek. Halványan még dereng. Akkor még két kezemet fogták és álmok röpködnek körülöttem szüntelen. Hallottam a hangod, kíváncsiság hajtott, de nem találtalak sehol sem. MostBővebben: “A találkozás”
Hol vagy?
Hiányzik az reggeli arcod, az ébredő mozdulataid.Hiányzik a szemed, ami a tekintetemet kutatja.Hiányzik a kezed, ahogy átfonja az újjaimat.Hiányzik a lépésed, ami az enyém mellett halad.Hiányzik a hangod, ami megnyugtat, ha félek.Hiányzik az ölelésed, ami biztonságot ad. Hiányzik a szívverésed, ami értem is dobban.
A mesék után
Egyre lassabban és halkabban olvasok, hátha hamarabb alszol el. De elfogalalt vagy, számolsz magadban. Számolod a fákat, számolod a bokrokat a képen. Ezt az új tudásod gyakorlod. Bizony, a számolás is fárasztó. Egyre nagyobb levegőt veszel, nyugodt a légzésed. Ma két és fél mesényire voltál fáradt. Elaludtál. Végre. Pihensz, és az arcod még ilyenkor isBővebben: “A mesék után”
Egyszer volt, hol nem volt
Tudom, hogy az este az után jön a reggel, a sötétet a világos követi. A hideg telet a meleg nyár váltja és a kopár fák újra rügyeznek tavasszal. Tudom, hogy a felhők felett mindig gyönyörűen süt a nap és eső után keresem a színes szivárványt, aminek lába titkos kincseket rejt. A hegy és völgy váltakozvaBővebben: “Egyszer volt, hol nem volt”
A magasban
Na, végre ide értünk. Én és a két gyerek. Nem gondoltam bele, hogy a törpe lápakkal milyen sokáig tart megtenni ezt a kis távolságot. Azt meg soha nem gondoltam volna, hogy a játszótér mennyi rizikót rejt. Persze, mászóka, mi? De mi van, ha leesik? Csúszda, amiből csak úgy kihuppannak a semmibe. Tök jó… Ők kettenBővebben: “A magasban”
A fáradt utazó
Féltem milyen leszel, de igazán szép vagy ma. A vonásaid békések, nyugodtak. Utoljára látlak, búcsúzunk. Lassan lépkedünk mögötted. Látod, hogy feketében vagyok? Utáltad rajtam a feketét. “Egy lány legyen színes! ” Gyakran mondtad nekem. Ki akartad dobni az összes fekete pulcsimat. Mindet. Nem szeretted rajtam. Sokat vitáztunk ezen. Most mégis feketét viselek. Látod… Felnézek, miközbenBővebben: “A fáradt utazó”
Harminc nap
Emlékszel, mi történt veled? Tudod hol vagy? Biztosan ilyesztő lehet neked, hogy a gépek szüntelen csipognak körülötted. Remélem nem érzel fájdalmat. Ugye látsz engem? Eljutnak hozzád a szavaim? Ne félj, itt vagyok melletted. Ma nyugodt a tested, nem rángatják rémisztő görcsök. Ma mintha megszorítottad volna a kezem. Ma mintha rám nézett volna az örökké cikázóBővebben: “Harminc nap”
A megfagyott idő
Nem tudom hogyan kerültünk ide. Te meg én. Tegnap még utánam rohantál, el akartál köszönni. Nem értettem, miért fontos ez neked, hisz mondtam, hogy reggel korán jövök. Mindig ez az aggódás, hogy valami baj ér! Mégis milyen baj? Engem semmi baj nem érhet. Itt vagyok, ahogy ígértem. De te már nem vagy itt. Pedig látlak,Bővebben: “A megfagyott idő”
Füzetlapok 